Reflektor

Volt egyszer egy….

…. egy szabadságharc

-Mit üzen nekem OKTÓBER 6-a-

Keresek, kutatok emlékezetemben. Skandálom magamban: ok-tó-ber 6.  Történelemórák jutnak eszembe. Csupa-csupa nagybetűs és megtanulandó fogalom: márciusi ifjak, Pilvax, Nemzeti dal…aztán a reményteli képek között bevillan tudatomba a világosi fegyverletétel, és vele együtt az Aradon kivégzett vértanúk arca is kezd felderengeni a tankönyv lapjairól. Kik is voltak ők? Olyan idegenek, távoliak és régiek így több mint 150 év távlatából.  

Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid,  Kiss Ernő, tábornok, Schweidel József- néhány név a kivégzésre ítéltek névsorából. Mit is tudunk róluk ? Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József  Habsburg császár jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst.   Elítélésükben jelentősen közrejátszott a tény, hogy megsértették a császáriakat.  A magyar sereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn  tette le a fegyvert az orosz csapatoknak. Ha a Habsburgok előtt cselekedtek volna így, annak üzenete az lett volna, hogy az ellenük folytatott szabadságharc elbukott. Így azonban az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy az osztrákok a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat némi habozás után átadták nekik. Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, hiszen – a szemtanúk elbeszélése alapján – már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak a kivégzés helyére a gyászolók. Mindenki sírt, imádkozott, és ezen a napon minden boltot, nyilvános helységet bezártak. A vértanúk emlékének megörökítésére, köztéri szobor, vagy emlékmű felállítására csak a kiegyezés után lehetett gondolni.

Legyinthetnénk, hogy ez már a múlt! Mégis üzennek.  Üzennek életükkel, mártírhalálukkal, az általuk megidézett falatnyi történelemmel. Harcoltak, küzdöttek hittel egy  nemzetért, egy eszméért.   Talán ez a harcos hit, ez a küldetés –és felelősségtudat az, ami évszázadokon is átnyúl értünk, megragad és felráz minket.  Példa lehet előttünk, hogy  a hon, , amely azóta idegen béklyóit bár lerázta már, de még ránk is vár. Nekünk is van még feladatunk, benne, általa.

 VackoR