Első rész(A lányok válaszolnak)
„Minden
emberben van valami szerethető.
Ha ezt megtaláljuk,
mint mágnes
összevonz vele s, minden
zavaró
és taszító tulajdonság
elfelejthető.”
Müller Péter
Kíváncsi voltam, hogy egy kilencedikes, tizedikes, tizenegyedikes és tizenkettedikes fiú és lány, milyennek képzeli el a számára tökéletes barátnőt/barátot. Ezért az iskolába járók közül nyolc diáknak a következő kérdést tettem fel: Milyennek képzeled el a számodra ideális barátot/barátnőt mind belsőleg, mind külsőleg, illetve hol lenne az első nagy találkozásod vele?
Válaszok:
Első:
Külső: Magasabb legyen nálam szerintem ezt könnyű teljesíteni a méretem miatt. Szem- és hajszín mindegy csak fogjon. Imádom, ha egy srácnak vastag a szemöldöke, fogalmam sincs, hogy miért, de az nagyon szexi.
Belső: Legyen kedves, aranyos, mindig tudjon megnevettetni és feltétel nélkül szeretni.
Első randi helyszín: Talán egy sütizőben tudnám elképzelni az első találkozást, mert azok aranyos és romantikus helyszínek.
Külső: A tökéletes fiú, legyen magasabb egy kicsivel, mint
én, izmos testalkatú, a szemszín mindegy, de kék szeműek előnyben részesülnek.
A hajszín mindegy, de bele lehessen túrni tehát dús és kicsit hosszabb. Ápolt,
jó illatú, de ne vigye túlzásba a dezodort vagy parfümöt.
Belső: Legyen megbízható, okos, vicces, megértő,
aranyos romantikus, érdeklődő. Kicsit harcias ez alatt azt értem, ha valami
történne meg tudjon védeni. Mosolyogjon sokat, vidám természetű persze elvárom,
hogy figyelmes legyen. Örülök neki, ha kis bújós típus. Fontosnak tartom, hogy
mondja ki az, amit gondol és azt is, hogy törődjön másokkal ne csak magával. Nélkülözhetetlen,
hogy olyannak szeressen, amilyen vagyok.
Első randi helyszín: Az
igazából mindegy számomra. Viszont, ha mondanom kell valamit egy park, szép
nyári napon, madár csicsergéssel így tudnám a legjobban elképzelni az első
találkát. Vagy pedig egy estér a mesés és valóban romantikus holdfényben.
Harmadik:
Külső: Véleményem szerint teljesen
felesleges képeket kreálni arról, hogy kinek milyen az ideális partner.
Egyrészt azért, mert hiába a fantázia, tökéletes ember nincs, sem külsőleg, sem
pedig belsőleg, és a valóság nem tud olyat produkálni, ami/aki tökéletesen passzolna
az elvárásainkhoz. Másrészt, hiába felel meg valaki a „kritériumoknak”, az, ha
szembesülünk vele, hogy nem keltettük fel az illető figyelmét - arról nem
beszélve, hogy esetlegesen már barátnője is van-, sokkal nagyobb csalódást tud
okozni, mintha egyáltalán nem tudnánk a létezéséről.
Belső: Szerintem „ideális” partnert nem
csupán külsőségei, hanem elsősorban lelki és személyiségi jellemzői alapján
kellene választanunk (jó, lehet, hogy a pasi bizonyos külső tulajdonsága képes
megragadni, de hosszú távon nyilván nem a „két szép szeméért” maradunk
mellette). Ezért nem célszerű viszonylag rövid idő után elkötelezni magunkat
valaki mellett, még ha nem is indul komolynak a dolog. Először is érdemes
megismerni a jellemét, milyen dolgokhoz vonzódik, hogyan áll a világhoz,
valamint, hogyan viselkedett az előző kapcsolataiban és hogyan bánik az exeivel
– már ha voltak neki. Aztán, a kapott képet saját magunkkal összehasonlítva
dönthetünk, szeretnénk-e többet az illetőtől. Ez utóbbi azért lényeges, mert a
kezdeti „rózsaszín köd” képes elvakítani realitásunkat, azonban elmúlása után
néha szembesülhetünk, hogy a választás, mely korábban helyesnek bizonyult,
okozta életünk egyik legnagyobb baklövését (s mivel senkinek sem hiányoznak a
könnyek és a „soha többet” tapasztalatok, jobb megelőzni a bajt, mint később
beleesni).
Mindannyian különbözőek vagyunk, ezért mindenkihez más-más személy passzol.
Azonban úgy vélem, ahhoz, hogy egy jól működő, tartós kapcsolat létrejöhessen,
mindenképpen kell, hogy legyen legalább egy közös témátok, amiről tudtok
beszélgetni - viszont az is lényeges, hogy bizonyos dolgokban eltérően
gondolkodjatok, ezáltal tudtok tanulni egymástól, s hosszú távon ez viszi előre
a kapcsolatot… Meg persze az odafigyelés, és a legfontosabb: őszinteség.
Negyedik:
Külső:
Nyilván körül tudnám írni a szerintem ideális külsőt, de a vicces az, hogy azt nem keresem a valóságban, maximum a filmekben. És az elméletben ideális külső a valóságban lehet, nem is tetszene. Természetesen vannak olyan külső jellegek, amik vonzóvá tesznek számomra egy férfit. Az egyik ilyen a mosoly. És itt nem a fogkrémreklámos értelemben vett „tökéletes” mosolyra gondolok. Ha az illetőnek őszinte, nyílt, vidám a nevetése/mosolya, amikor a barátaival van, vagy örül valaminek, hamar szimpatikussá válhat. A másik a férfias vonások. Ez jelentheti azt, hogy a hagyományos értelemben nem feltétlenül jóképű, mégis van az arcában valami, ami valahogy vonzóvá teszi, határozott, igazi férfihatást kelt, így az alkatától függetlenül látszik, hogy nem fogja elfújni az első szél.
Belső: Határozott jellem, kellő önbizalommal. Jó társasági ember, segítőkész, fejlett humorérzék. Ha sportol valamit, az plusz pont. Nem baj az sem, ha kicsit nagyszájú és szókimondó, mert bár ezek a tulajdonságok sokszor bosszantóak, sokkal jobb, mint amikor fogalmad sincs róla, éppen mire is gondol, vagy gondol-e egyáltalán valamire az illető. Ettől függetlenül nem keresem minden áron az ilyen embereket, mert ha megszeretek valakit (akár csak barátként is) az esetek 90%-ában nem tudnám megmondani, miért szeretem az illetőt. Ezek csak azok a tulajdonságok, amik- pozitív értelemben- hamar feltűnnek. Az az egy viszont nagyon fontos, hogy akár csak apró, eldugott gesztusokból is, de egyértelműen látszódjon, hogy igazi szeretettel, gondoskodással viszonyul a barátaihoz, szeretteihez, családtagjaihoz.
Első randi helyszín: Ez nehéz kérdés, fogalmam sincs. Nekem fontos a másik megismerése, szóval a legelső találkozóhely nem bánnám, ha egy csendesebb helyen lenne, ahol a sok külső tényező nem vonja el a figyelmet a beszélgetésről.
Köszönöm a válaszadók együttműködését.
Válaszokat gyűjtötte és a cikket írta: Kréz Zsófi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése