"Tanárnak lenni egy hivatás, egy életforma…”

  Négyszemközt rovatunkban a Juhászné Zsadányi Erzsébettel készült beszélgetés  befejező részletét olvashatjátok, melyben  szó esik nemcsak a mai fiatalokról vagy a jó tanár ismérveiről, hanem filmről, zenéről is.  Tartsatok velünk és egy érdekes diákcsínyről is olvashattok  cikkünkben!

Volt olyan időszak, amikor úgy érezte, hogy jobb lett volna más pályát választani?

Volt ilyen sokszor, hiszen nemcsak  szép dolgokból áll a pedagógus pálya. Nagyon sok a stresszes helyzet, rengeteg  az olyan feladat, ami igazi kihívás és nem biztos, hogy mindent  meg tudunk oldani. Talán a tudásra való fogékonyságban fordult legnagyobbat a világ (itt az iskola által nyújtott tudásanyagra gondolok).  Természetesen azt is sokszor át kell gondolni, hogy mennyire tartja a lépést az iskola a társadalmi változásokkal. Ma mást tudnak a diákok, mint régen és volt bizony olyan, amikor azt mondtam, hogy más szeretnék lenni. Amikor az anyagi megbecsülés is híján volt, számtalanszor éreztem én is, hogy ezért kár volt ennyit tanulni és kár ezt ilyen komolyan venni, hiszen mások sokkal könnyebben boldogulnak és talán egy jobb életszínvonalat értek el. Egy pedagógus csak akkor tud igazán jól dolgozni, ha optimálisak a feltételei. Az nem helyes, hogyha a  napi megélhetési gondjai vannak, mert akkor nem tud szárnyalni....stb. Minél szélesebb látókörű egy tanár, annál jobb pedagógus.

A most pályaválasztás előtt állóknak tudná ajánlani a tanári pályát?

Igen tudnám ajánlani, megváltozott sok minden a tanári hivatással kapcsolatban. Nem lett könnyebb, inkább nehezebb, de kiszámíthatóbb. Nagyon sokat kell a pedagógusnak dolgozni, a megbecsülése jobb, mint korábban volt, és mindenképpen hiányszakma. Nagyon nehéz ma azt mondani, hogy öt év múlva mi lesz a kelendő. Az oktatásra viszont szükség van. Ma is látjuk azt, hogy már most sincsenek pedagógusok. Aki ma úgy dönt, hogy pedagógus lesz és természettudományos tárgyat választ, annak biztos lesz állása. A természettudomány nyerő a jövőben is.  

 

 Sokat változott a társadalom, a világ pályakezdése óta. A mai fiatalokról mi a véleménye?

Ahogy korábban is említettem már, szeretek fiatalok között lenni. Biztosan nem jobbak, nem rosszabbak, fiatalok maguk sajátságos életükkel. Nem könnyű ma fiatalnak lenni, sok problémával küzdenek meg. A fiataloknak korlátlan lehetőségeik vannak. Irigylem a fiatalokat ezért, mert aki akar, van elhatározása, sokkal több irányba mehet el, mint a mi időnkben. Óriási lehetőség, hogy már kinyílt a világ, nincs országhatár. A nyelvtanulás nagyon fontos. Jó a fiatalnak, mert nagy lehetőségei vannak, ha tud vele élni. Az a tanuló, akinek a körülményei olyanok, hogy sem a családi környezete nem inspirálja, sem a lehetőségei nem olyanok, annak azt tudom mondani, hogy ne keseredjen el, keressen kitörési utat és forduljon bizalommal tanárához. Irigylem az informatika, az internet miatt a fiatalokat.

Az igazgatói irodában számos tanuló megfordult már. Elmesélne esetleg egy-egy„extrémebb” esetet, diákcsínyt?

Ebben az irodában nem egy diák, szülő ült már. Épp a napokban idéztem fel azt az esetet, amikor még papíralapú naplót használtunk. A naplók a tanári szobában, közel az ajtóhoz, egy kis polcon voltak elhelyezve osztályonként. Az egyik délután kevesebben tartózkodtak a tanáriban, volt úgy, hogy senki sem, de nem zártuk az ajtót. Félévhez közel, mikor a tanárok már nézték, hogy ki milyen osztályzatot kapjon, az egyik osztályfőnök felfigyelt arra, hogy az egyik gyermeknek milyen sok jegye lett hirtelen. Hamar ki lehetett deríteni, hogy ez hogy történt: az egyik kislány nem volt megelégedve az osztályzataival és bement a tanáriba, leemelte a naplót, és írt még be néhány osztályzatot, hogy jobban sikerüljön a félévi jegye. Az eset után behívtuk a szülőket a kislánnyal, és elbeszélgettünk vele.

Egy intézményvezető szabadidős programjai sok mindenkit érdekelnek.  Milyen típusú filmeket, zenéket, könyveket szeret, esetleg sportol-e valamit?

Nagyon szeretem a filmeket. Különösen a francia, dán, norvég filmeket, Woody Allan filmjeit. Azokat szeretem, melyek az élethelyzetekkel függnek össze.

A zenéről annyit, hogy sose hittem volna, hogy az ember idősebb korára megszereti a komolyzenét. Szeretem a slágerzenét, közérthető, populáris zenéket, külföldit és magyart egyaránt, viszont most kezdem felfedezni a komolyzene szépségeit.

Olvasni öröm. Nagyon szeretek olvasni. Eddig erre kevesebb időm jutott, remélem, hogy ezután már több lesz. Szeretem a mai modern írókat, a kortárs irodalmat. Például most van egy kedves könyvem, a Nincstelenek.

Nagyon szeretem és szerettem a sportot, testnevelő tanár szerettem volna lenni. Végül nem lettem az, de máig azt mondom, hogy a sport nagyon fontos. Általános iskolában megyei bajnok voltam távolugrásból. Atletizáltam, kosaraztam, kézilabdáztam, megtanultam síelni, úszni. Egyet nagyon sajnálok, hogy nem tudok teniszezni.

Így beszélgetésünk vége felé hagy kérdezzem meg Ön szerint milyen a jó tanár?

Legyen egy adottsága, tudása, legyen empatikus, nyitott, közösségben tudjon dolgozni, legyen kooperatív, rendelkezzen számítógépes ismeretekkel, tudjon egy idegen nyelvet és szeresse a gyerekeket. Tegyen meg értük mindent. Legyen elégedett, pozitív életérzésű ember.

Köszönöm az interjút!

SAS3