Interjú Pintér Bélával - II. rész

Pintér Béla neve bizonyára mindannyiunknak ismerősen hangzik, (legfeljebb a kilencedikeseknek nem), hiszen a tavalyi csendes napon ő volt iskolánk meghívott fellépője, és Türke Beáta tanárnő óráin is sűrűn felcsendülnek a dalai. Ez a keresztyén énekes szeptember 16-án ismét városunkba látogatott, és a Református Nagytemplomban adott ingyenes, családi koncertet. A nagy érdeklődésnek örvendő, lélekemelő előadást követően az aláírások és rajongói szelfik kiosztása után arra is maradt ideje, hogy kérdéseimre válaszoljon.

A gimnáziumi koncerten említette, hogy egyszer lebénult a lába. Hogyan történt?

-2005-ben volt egy gerincsérvem, és egyik reggel, úgy ébredtem, hogy lebénultak a lábaim. Megműtöttek, majd hat hetes kemény rehabilitáció következett, újra meg kellett tanulnom járni.

Ez egy nagy fordulópont, egy stoptábla volt, és ráébresztett, hogy sokmindent át kell rendeznem az életemben. Ilyenkor, mikor jön egy nehezebb helyzet, akkor átrendeződik a fontossági sorrend az ember életében. Addig hajtja az embert a pénz, a mindennapi gondok, a „sosem halunk megérzés”,de ilyenkor előtérbe kerülnek az olyan dolgok, mint az örök élet, a szeretet, a kapcsolatok, hogy hogyan állok Istennel. Az olyan dolgok, mint hogy áll az építkezés (mert akkor építkeztünk) eltörpülnek.

Milyen zenét hallgat?

-Magamat nem, csak ha lemez készül. Egyébként Hillsongot hallgatok és Reuben Morgan-t, tehát keresztény dicsőítő dalokat. Gyakran hallgatok világi zenét is, főleg szakmai füllel, hogy ismerjem, mik a trendek, milyen a hangszerelés, milyen hangszíneket használnak.

Hallottam már az Ez az a nap! nevű rendezvényről, melynek Ön is állandó tagja. Tudna pár szót mondani erről az eseményről?

-Több mint 10 éve csináljuk, az utóbbi években már a Budapest Sportarénában zajlott sok ezer ember előtt, fantasztikus csapattal. Az valami egészen különleges érzés, amikor sok egyházból összegyűlnek az emberek és együtt énekelnek, együtt érzik jól magukat, és ennek ékes példája az Ez az a nap!, hiszen itt különböző országokból és felekezetekből érkeznek előadók. Ez megadja a varázsát ennek a rendezvénynek és én nagyon szeretem. Sokan kérdezik, milyen érzés sok ezer ember előtt énekelni. Ugyanolyan, mint három ember előtt. Volt olyan koncertem, amin négyen voltunk, szervezői hibából kifolyólag, és előttük is ugyanannyi szívvel igyekszem fellépni, mint négyezer ember előtt.

Olvas Bibliát? Mi szerint?

-Igen, de nincs ilyen vezérfonal. Legtöbbször telefonon olvasom, vagy interneten összevetve több fordítást. Van, hogy egy igét sokadjára újraolvasva is olyan, mintha először olvasnám, mert a mostani élethelyzetemre pont ez vonatkozik, és Isten megtalált ezekkel a szavakkal. Mikor reggel kapok egy igét, az meghatározza az egész napomat, hogy mit mondok, mit gondolok, cselekszem.

Mit gondol, mi lenne a jó megoldás a jelenlegi politika helyzetben a kereszténység megmaradásáért?

-Egy bizonyos fokú radikalizmus. Jézus azt mondja, hogy én vagyok, és nincs más, akkor ez egy radikális kijelentés. A jelenlegi helyzetben (migrációs nyomás) nem sok választásunk van, le kell tenni a voksunkat Jézus mellett. Én ebben látom a megoldást, és hiszek abban, hogy a keresztényeket ez majd elkezdi felébreszteni, hiszen ezeknek az embereknek az a céljuk, hogy a keresztényeket a földdel egyenlővé tegyék, ahogy azt halljuk is. Én azon dolgozom, hogy Isten közelebb kerüljön az emberekhez, és ők hozzá tartózónak érezzék magukat. Úgy érzem, van remény.

Köszönöm az interjút!

Fazekas Enikő

Interjú Pintér Bélával - I. rész

Pintér Béla neve bizonyára mindannyiunknak ismerősen hangzik, (legfeljebb a kilencedikeseknek nem), hiszen a tavalyi csendes napon ő volt iskolánk meghívott fellépője, és Türke Beáta tanárnő óráin is sűrűn felcsendülnek a dalai. Ez a keresztyén énekes szeptember 16-án ismét városunkba látogatott, és a Református Nagytemplomban adott ingyenes, családi koncertet. A nagy érdeklődésnek örvendő, lélekemelő előadást követően az aláírások és rajongói szelfik kiosztása után arra is maradt ideje, hogy kérdéseimre válaszoljon.

Ha jól tudom, Önnek van Karcaghoz családi kötődése. Hogyan?

-Igen, az édesapám karcagi születésű. Nagypapám még születésem előtt meghalt, viszont a nagymamámhoz sokat jártunk. Kéthetente a hétvégeket rendszeresen itt, Karcagon töltöttük úgy, ahogyan a nyári szünetek nagy részét is. Élénken élnek bennem az emlékek, a városi és a berekfürdői strandról egyaránt.

A koncert közben említette, hogy négy gyermeke is van. Ők milyen idősek, hol tanulnak? Milyen valláshoz tartoznak?

-A legidősebb lányom huszonkettő éves és a nyíregyházi tanárképző főiskolán tanul. A középső lányom, Tifi a Kossuth Lajos Gimnáziumban tanul, Debrecenben. Az ikrek pedig az általános iskola negyedik osztályába járnak, tíz évesek. Hogy milyen vallásúak, az érdekes kérdés, hiszen én baptistának születtem, és ha ezt kérdezik, általában azt válaszolom, hogy ez a felekezet áll hozzám a legközelebb.

Jár gyülekezetbe?

-Ez éppen változás alatt van, a gyülekezet, amiben legutóbb szolgáltam egy Szabadkeresztény Gyülekezet Debrecenben. Viszont most egy budapesti költözés alatt vagyunk éppen.

Mint gyakorló édesapa, mit tudna tanácsolni a gimnazista korosztálynak, hogyan kerüljenek közelebb Istenhez?

-Ez egy nehéz kérdés. Ezt úgy is szokták kérdezni, ahogy a Biblia is fogalmaz, hogy hogyan őrizheti meg tisztán életútját az ifjú, tehát hogyan lehet valakiből „jó gyerek”. Erre a Biblia válasza: „Úgy, hogy megtartja igédet”. Ezt nehéz így megfogni, mert nagyon távol van tőlünk. A gyerekek nagy része nem olvas éjjel-nappal Bibliát. Sokan nem, vagy csak névlegesen járnak templomba, így nem tudják, milyen igét kellene megtartani. A nyitott szív viszont nagyon jó megoldás erre a helyzetre, mert aki nyitott módon közeledik Istenhez és nem zárkózik el, az el tudja hinni, hogy az Isten modern, és hozzám is közel tud jönni. Legtöbbször ez a szakadék Isten és egy fiatal között. Ahogyan őt bemutatják sokszor, pl.: bejön az ember a templomba és minden olyan régi és egy fiatal nem akar régi lenni, egy fiatal új akar lenni, modern és laza, és ha el merem hinni, hogy az Isten ilyen, naprakész és képben van, akkor partnerként tudok rá tekinteni. Nem kell az Ő megtalálásához templom vagy gyülekezet, csak nyitott szívre van szükség, hiszen ez a dolog személyesen dől el.

Mondana párszót hitéletéről, hogyan tért meg? Volt fordulat az életében?

-Abszolút. Ha nincs fordulat, nincs megtérés. Ez olyan, mint a szerelem,ha nem lángol föl, akkor az nem is szerelem. Amikor Istenhez jövünk, akkor szintén ez a 180 fokos fordulat következik be, és teljesen más kép alakul ki magamról és az Istenről is, egy ilyen „fölkapcsolták a villanyt” érzés. Akkor döbbentem rá, hogy hiszen én már gyerekkoromban is ott voltam, és ezzel is alátámasztom, amit az előbb mondtam, hogy amíg mások beszéltek Róla és csak távolról hallgattam, akkor úgy gondoltam, hogy jó, van egy Isten. Amikor viszont a bőrömön érzem, hogy milyen, mikor letaglóz és megérint, akkor történik a megtérés, és azt érzi az ember, hogy mindig is erre vágyott, mindig ide tartozott. Ez így is van, hiszen Ő teremtett meg minket, de aztán a bűn miatt eltávolodtunk Tőle, de mikor megtérünk, akkor bekattan, hogy mindig ide tartoztunk és választ kapunk arra a kérdésre, amiről a dal is szól, hogy ki vagyok én igazán.


Folyt. köv.

Fazekas Enikő