Csajosnak tűnhet a cím, hiszen a lányok tudják, hogy mit rejt
egy neszesszer. Mi használjuk a körömlakkot, a rúzst és a parfümöt, legalább az
egyik mindennap rajtunk virít, vagy épp illatozik. Hogy honnan származnak, mi
az eredetük, az mindenki számára érdekes lehet.
Nézzük először a körömlakk történetét. Kr.e. 5000-ben jelenhetett meg először a köröm díszítés. Számos forrás utal arra, hogy ezt a tevékenységet az indiai nők kezdték el gyakorolni. Méghozzá úgy, hogy az ujjaik végét hennával festették be. Kr.e. 3000-ben a kínaiak alkottak egy lakkot, amely egy éjszakáig maradt fent a körmükön, ekkor még csak a jómódúak használták. 1800-1900-as években világos színű vörös olajjal és zergebőrrel kezelték a körmeiket és ez erkölcsi tisztaságot és higiéniát fejezett ki. 1932-ben került az első üveges Revlon körömlakk a boltokba. Ez a hatalmas újítás lehetővé tette, hogy minden társadalmi réteghez tartozó hölgy számára elérhető legyen. Mindez egy francia sminkes fejéből pattant ki, akit alapvetően az autók festése érdekelt. Az új kemikáliát a Revlon fivérek és Lachman nevű kémikus fejlesztette ki.
1934-ben egy fogorvos alkotta meg a műkörmöt, azoknak a pácienseinek, akik rágták a körmüket. A francia körmöt a hollywoodi sztárok számára alkották meg. Ma már az öltözködés kiegészítőjévé vált. Mindenféle színben kaphatóak és elképesztő sokféle technikával és mintával lehet díszíteni a körmeinket.
A parfüm a latin
„per fumum” szóból ered, amely azt jelenti, hogy a „füst által”. Az elődeink
rájöttek, hogy egy kis hő által a gyanták különféle illatokat bocsájtanak ki.
Az első parfümnek a tömjént tekinthetjük. Az ókori illatszerekbe gyümölcsöket,
virágokat, mohákat és kérgeket tettek, utánozhatatlan illatokat alkottak
együtt. A középkorban nagy szerepet kapott a parfüm, hiszen ekkor a személyi
higiénia nem a legfontosabb dolgok közé tartozott, a különféle illatszerekkel
eltudták nyomni a testszagot. A germánok nyírfavízzel és a gyógyfüvek főzetével
kenték magukat. A 16. században élő olasz illatszerész Frangipanit tekintjük a
ma használatos parfüm szülőatyjának, mert ő oldotta fel először égetett
szeszben az illatanyagokat. Nagyon megbecsült szakma volt ekkor tájt az
illatszerész. Az illatszer gyártás központja a „parfümök fővárosa” volt a
Franciaországban levő Grasse. A mindenki által ismert Coco Chanel 1921-ben új
fejezetet nyitott a parfümvilágban.
A rúzs története az ókorba tekint vissza
a mezopotámiai és Indus völgyi civilizáció lányai és asszonyai kezdték először
pirosra festeni ajkaikat. Egyiptomban szokás volt a vörösre színezni a szájat,
Kleopátra is ilyen sminket viselt. Az egyiptomiak kísérletező kedvűek voltak,
ugyanis mindenféle növényből készítettek ajakszínezéket, tudatlanságból olyan
mérgező növényeket is felhasználtak, amelyek halálát okozták a szépülni
vágyónak. Innen ered a „halálcsókja” kifejezés. A középkori Európában az egyház
tiltotta a sminkelést, ebben az időben csak az öröm lányok használtak piros
rúzst. A brit parlament 1770-ben arról döntött, hogy a lányok az esküvőjük
előtt nem használhattak sminket, a vörös szájfestéket viselő nőket pedig
alávethették a boszorkánypróbának. A 19. században az amerikai színésznők fellépéseik
alkalmával használtak előszeretettel rúzst, mert a színpadon kifejezőbbek
voltak a gesztusaik. A 20. században a vörös rúzs a nők erejének a szimbóluma
lett. 1915-ben megjelent a piacon Levy találmánya a töltényhüvelyű alakú rúzs. Miután
a második világháború után a vörös ajkatismét a könnyűvérűséggel azonosította a közvélemény, az 50-es
években Marilyn Monroe és Elizabeth Taylor hozta újra divatba a vörös rúzst. Az
1960-as évektől világosabb árnyalatú, szolidabb színek domináltak. Ma már megjelentek
a legextrémebb színű rúzsok, kenhetünk fekete, lila, narancssárga, korall színeket
ajkainkra.
Kréz Zsófi
