2016. február 12., péntek

Russzofóbia - avagy tényleg olyan hajmeresztőek-e az oroszok? I. rész



Tavaris, szamovár, vodka. Ha már csak ezen szavakat halljuk, egyből kitalálhatjuk, az oroszokról van szó. Javarészt nagyszüleink történeteiből, a történelemkönyvből és az interneten terjengő különféle képekből és videókból ismerhetjük őket, amik, valljuk be, nem mindig a legjobb szemszögből ábrázolják őket. Következzen hát néhány tény róluk, melyek alapján tisztább képet kaphatunk arról, milyenek is ők valójában.

                 Az orosz vendégszeretet

                   A történelem során az orosz emberek számára talán az egyik legfélelmetesebb időszak volt, amikor az addig a GULAG-on őrzött, idegen származású, lényegében ártatlan háborús hadifoglyokat a táborok bezárásakor szabadlábra engedték. Ezzel nem is lett volna semmi gond, ha az országban tartózkodó, szintén más nemzetiségű kémek ki nem használták volna a helyzetet, hogy a hazafelé tartó foglyok közt elvegyülve fontos információkat gyűjtsenek megbízóik számára az akkori Szovjetunióról – talán ebben keresendő az ok, amiért alapvetően tartózkodóak a külföldiekkel szemben.  

 Például, ha idegenként bármit kérdezünk tőlük, a válasz szinte azonnal „nyet” lesz, de rövid alkudozás, győzködés (esetleg egy kis pult alatti jutalék) után egyezségre juthatunk velük. Tartósabb ismeretség után persze szóba jöhet a tegeződés, s ha kölcsönös szimpátia alakul ki, akár családtagként is kezelhetik az embert. Náluk a hirtelen jött „látogasson meg egyszer” felajánlásokat nem kell komolyan venni, viszont, ha netán vacsora meghívást kapnánk, biztosak lehetünk, hogy a legegyszerűbb alkalom kapcsán is fenséges lakomával fognak várni bennünket. Ők ugyanis imádnak enni, inni, jókat beszélgetni közben, végső soron pedig teázással lezárni az alkalmat - ez bevett hagyománynak számit, régen szamovárban melegítették a vizet hozzá, ma már ez sajnos kiment a divatból. Az ízlésük különlegessége abban is megmutatkozik, hogy az italt nem csak cukorral és citrommal, hanem olykor vodkával és lekvárral is fogyasztják. Ha igazán imponálni szeretnénk a háziaknak, nem árt, ha ajándékot is viszünk: a háziasszonynak virágot, férjének valamilyen röviditalt (de semmiképp sem vodkát!) illik adni. 

Valikovics Anna  Dóra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése