Russzofóbia - avagy tényleg olyan hajmeresztőek-e az oroszok? I. rész
Tavaris, szamovár,
vodka. Ha már csak
ezen szavakat halljuk, egyből kitalálhatjuk, az oroszokról van szó. Javarészt
nagyszüleink történeteiből, a történelemkönyvből és az interneten terjengő
különféle képekből és videókból ismerhetjük őket, amik, valljuk be, nem mindig
a legjobb szemszögből ábrázolják őket. Következzen hát néhány tény róluk,
melyek alapján tisztább képet kaphatunk arról, milyenek is ők valójában.
Az orosz vendégszeretet
A történelem során az orosz emberek számára talán az egyik legfélelmetesebb
időszak volt, amikor az addig a GULAG-on őrzött, idegen származású, lényegében
ártatlan háborús hadifoglyokat a táborok bezárásakor szabadlábra engedték. Ezzel
nem is lett volna semmi gond, ha az országban tartózkodó, szintén más
nemzetiségű kémek ki nem használták volna a helyzetet, hogy a hazafelé tartó
foglyok közt elvegyülve fontos információkat gyűjtsenek megbízóik számára az
akkori Szovjetunióról – talán ebben keresendő az ok, amiért alapvetően
tartózkodóak a külföldiekkel szemben.
Például, ha idegenként bármit kérdezünk tőlük,
a válasz szinte azonnal „nyet” lesz,
de rövid alkudozás, győzködés (esetleg egy kis pult alatti jutalék) után
egyezségre juthatunk velük. Tartósabb ismeretség után persze szóba jöhet a
tegeződés, s ha kölcsönös szimpátia alakul ki, akár családtagként is kezelhetik
az embert. Náluk a hirtelen jött „látogasson
meg egyszer” felajánlásokat nem kell komolyan venni, viszont, ha netán
vacsora meghívást kapnánk, biztosak lehetünk, hogy a legegyszerűbb alkalom
kapcsán is fenséges lakomával fognak várni bennünket. Ők ugyanis imádnak enni,
inni, jókat beszélgetni közben, végső soron pedig teázással lezárni az alkalmat
- ez bevett hagyománynak számit, régen szamovárban melegítették a vizet hozzá,
ma már ez sajnos kiment a divatból. Az ízlésük különlegessége abban is
megmutatkozik, hogy az italt nem csak cukorral és citrommal, hanem olykor
vodkával és lekvárral is fogyasztják. Ha igazán imponálni szeretnénk a
háziaknak, nem árt, ha ajándékot is viszünk: a háziasszonynak virágot, férjének
valamilyen röviditalt (de semmiképp sem vodkát!) illik adni.
Valikovics Anna Dóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése