Május 28-án indult a református
gimnázium kis csapata a karcagi peronról a svájci Zürich városába. Hosszú,
töredelmes út elé nézett a húsz diák valamint a két kísérő tanár. Mikor szombat
hajnalban felkelt a nap, ámulva néztük a havas hegycsúcsokat, a legelésző
teheneket a vonat ablakából. Már ekkor éreztük, hogy megérte hosszú utazás.
A vasárnapot mindenki saját
fogadócsaládjával töltötte. Többen voltak állatkertben, várost nézni,
hajókázni, vagy csak otthon maradtak beszélgetni, ismerkedni a családdal.
Hétfő, kedd és csütörtök délelőtt
órákat látogattunk a Kantonsschule Hottingen-ben. Megismerkedhettünk az
oktatással, a tanárok és a diákok viszonyával és tanulságokat vonhattunk le az
ottani rendszerből. Ezeken a napokon többször előadásokon vettünk részt, például
globális felmelegedés, etikai kérdések vagy diákvállalatok témában. Mindenhez
igyekeztünk hozzászólni, kérdezni. Hétfő délután városnézés volt a program
valamint a dadaizmusról tudhattunk meg többet.
Kedd délután egy vidéki városba utaztunk,
körülbelül egy órányira nyüzsgő nagyvárostól. Egy kisebb sajtgyárba látogattunk
el, és a sajtkészítés lépéseit követhettük figyelemmel. Napunk egy farmon
fejeződött be. A farm tulajdonosa átfogó tájékoztatást adott a tehenek tartását
illetően. Még a tehenek neveit is egyenként felsorolta nekünk, hogy
szemléltesse, milyen szoros kapcsolat fűzi állataihoz. Itt fogyasztottuk el
vacsoránkat, ami a svájci raclétte volt. Vacsora után egy kis rögtönzött
moldvai táncházat tartottunk svájci barátainknak, és Flurina Buschor
családjának, akik vendégül láttak minket azon az estén.
Szerdán délelőtt menekülttáborba
vezetett utunk. Több órát töltöttünk azzal, hogy megvitattuk a menekült-kérdést
a svájciakkal. Érveket, ellenérveket hoztunk fel a témával kapcsolatban, így
rendkívül érdekes eszmecsere kerekedett. Egy magyar hölgy, aki a
menekülttáborban dolgozik, vezetett minket körbe a tábor területén.
Megtudhattunk, hogy az itt élőket próbálják arra ösztönözni, hogy aktívan és
hasznosan töltsék idejüket. Van, hogy az utcákat tisztítják meg a szeméttől,
vagy a tábor területét teszik rendbe. Az elsődleges cél azonban, hogy ezek az
emberek minél hamarabb beintegrálódjanak a svájci társadalomba, ezért napi két
nyelvórán kell részt venniük. Délután németórán vehettünk részt egy
bevándorlóknak fenntartott iskolában. Nagyon jól éreztük magunkat az ottani
diákokkal, akik a legkülönbözőbb népekből származtak.
Csütörtökön óralátogatás után az
Interlaken nevű településre utaztunk, s itt töltöttük az éjszakát. Másnap
tovább vezetett utunk egészen a Schilthorn nevű hegy lábához. Innen libegővel
mentünk a hegy tetejére, ahol az 1969-es James Bond film egyes jelenetei is
játszódtak. A lélegzetelállító panorámából sajnos semmit nem láthattunk, hiszen
nagyon felhős volt az idő, viszont a hóval jól eljátszottunk, és nagyon
élveztük az itt töltött időt. Miután leérkeztünk a hegyről, gyalog mentünk egy
közeli vízesést megtekinteni. Fáradt kis csapatunknak azonban ez sem okozott
akadályt, hiszen a kilátás és a vízesés gyönyörű volt, és a nap is kisütött a
végére.
Élményekkel gazdagon, kissé
szomorkásan vettünk búcsút svájci barátainktól a zürichi peronon péntek este.
Mindenkitől úgy váltunk el, hogy találkozunk még. Remélem így is lesz.
Az egész csoport nevében
szeretném megköszönni fenntartónknak, hogy lehetővé tette ezt a tartalmas
utazást valamint köszönjük Tóth Mária tanárnőnek a lelkes szervezőmunkát.
Fazekas Enikő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése