Iskolánk több kilencedikes diákja - köztük én is -, október 4-én Budapestre látogatott az Erkel Ferenc Színházba. Kísérőink Dobos Lászlóné, Rózsika néni és Tóth Ferencné, Saci néni voltak. Reggel, 6:10 perckor volt gyülekező a karcagi vasútállomáson. A MÁV hűen önmagához, ismét bizonyított: fél órás késés után érkezett meg a vonatunk. Irány Budapest és az Opera! Opera? – kérdezhetnétek. Igen, egy alkalom a barátságkötésekre és a művelődésre. Mindezt egyszerre. Az odaút körülbelül 2 órás volt, ami gyorsan eltelt, mert nagyon jó hangulatban zötykölődtünk. A kocsin végignézve láthattunk nevetgélő, beszélgető embereket, de akadtak olyanok is, akik jóízűen falatoztak, fotózkodtak, vagy éppenséggel aludtak.
9 körül értünk a Keleti pályaudvarra, ahonnan egyenesen az Erkel Színházba mentünk. Az épület maga fenomenális. Némi sorban állás után bejutottunk. Hatalmas nézőtere, előcsarnoka van, a színház is nagy. Több emeleten több büfé, amelyek szintén fantasztikusak. Gyönyörű belső tere ámulatba ejtett minket. A szőnyegek, a falak is zseniálisan lettek kiválasztva, elegáns, letisztult környezetet adva. Székeinket elfoglalva vártuk a 11 órai előadást. A műsor előtt egy férfi végigkérdezte az embereket, hogy ki honnan jött, versengve azon, hogy ki a leghangosabb. Büszkén jelenthetem ki azt, hogy mi, karcagiak nyertünk.
Donizetti Szerelmi bájital című műsorát vitték színpadra. Az eredeti mű olasz, mi a magyarra fordított változatát tekintettük meg. A cselekménye röviden:
A főszereplő, Nemorino szerelmes egy lányba, Adinába, aki nem szereti őt viszont. Eközben egy „csodadoktor” érkezik a faluba, aki szerelmi bájitalt, azaz bort kínál eladásra. Persze a főhős vesz belőle, berúg. Katonák érkeznek a faluba, a vezetőnek megtetszik Adina, és a bonyodalmak csak ezután következnek… 
A történéseket nehezen lehetett követni, mert vagy a színpadot, a színészeket néztük, hogyan halad előre a cselekmény, vagy a fölöttük lévő kivetítőt, amin a szöveg volt feliratozva. Ugyanis nem igazán lehetett érteni, mit énekeltek. Az erkélyen ültünk, ahol rálátásunk volt az egész játékra. A ruhák, beszédstílus teljesen korhű volt, ez a jelmeztervezők munkáját dicséri. A két felvonás között járhattunk egyet az épületben, mindenkinek jól esett ez, ugyanis volt olyan, aki elaludt az előadás közben. Bevallom, csalódtam. Kísérőinknek viszont nagyon tetszett, újabb élménnyel gazdagodhattak.
A színház után visszamentünk a Keletibe, itt kaptunk két és fél óra szabadidőt, mindenki bejárhatta az Oktogont. A legtöbben beültek valamelyik gyorsétterembe, bementek a plázába vagy csak sétáltak egyet. 16:45-kor indultunk vissza Karcagra. A visszaút ugyanolyan vidám hangulatban telt. Sőt, a kabinos fülkékben még népdalokat is énekeltek. A többi utazó, akik nem velünk voltak, szintén dalolni kezdtek.
Összességében mindenki élvezte a napot. Annak ellenére, hogy nem annyira tetszett az előadás, nem tértem haza rossz emlékekkel. Tehát nem akarok senkit sem eltántorítani az operába járástól, sőt.... Javaslom mindenkinek, hogy életében legalább egyszer adja át magát ennek az élménynek!
SAS 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése