Svájci-magyar barátság

Idén márciusban iskolánk tanulói közül 18-an  látogatást tettünk Svájcban 3. osztályos ökológiát tanuló diákoknál. Fogadóm egy buliszervező-, DJ-nek készülő tinédzser volt. Mikor kint voltunk, rengeteget szórakoztunk. Reméltük, hogy a most nálunk elszállásolt svájciak is hasonló élményekkel térnek majd haza. 2014. szeptember 29-én délután 3 órakor megérkezett Zürichből 19 svájci fogadottunk. Egy mozgalmas és egyben emlékezetes hét kezdetét jelentette az a vasárnap. 

 Érkezésük után hazaindultunk vendégeinkkel. Délutánra mindenki  családdal tervezett programokat, pihenést és a gyors kapcsolatteremtést tűzve ki célul. Volt, aki fürdőbe, lovagolni, várost nézni, sétálni  invitálta vendégét és volt, aki otthon pihent és beszélgetett újdonsült ideiglenes lakótársával.

Fogadottammal, Yann-nal a házunk melletti halásztavat sétáltuk körbe, míg Laci  Oliverrel, a vendégdiákkal  BMX-ezni és várost nézni indult. Még aznap összegyűltünk és egy remek közös estét töltöttünk el. Ezek után a hétfői óralátogatások alkalmával beszéltünk velük az iskolánkról, tanóráinkról. A beszélgetés legnagyobb része angolul folyt, amit mindenki már legalább négy éve tanult és legtöbbünknek már legalább középfokú nyelvvizsgája is van belőle, mégis hiába használtuk angoltudásunkat akadtak problémák egymás megértésével. Főleg a szülőkkel való kommunikáció volt érdekes, mivel egyik szülőm sem beszélt idegen nyelvet. Majdnem minden nap ugyanazon az elven, de mégis izgalmakkal, újdonságokkal telve telt. A délelőtti programjaik után az iskolai napunk végével találkoztunk. Hazamenvén kifújtuk magunkat, az esti találkozó előtt még néhány helyre elmentünk, megismertettük őket a magyar ételekkel, szokásokkal, rengeteg érdekes témát átbeszéltünk, majd esténként jó hangulatú bulikat csaptunk. Öröm volt tapasztalnunk, hogy a svájci és magyar csoportból mindannyian beszélgettünk mindenkivel, táncoltunk, jól éreztük magunk. A másnapi felkelések nehezen mentek az előző esti bulik miatt, de senki sem bánta.

Majd eljött az utolsó nap. Már a reggel is nehezen indult, lelassultan, bágyadtan kimásztunk az ágyainkból, elkészültünk, majd az egész családom elköszönt Yanntól és odaadtuk neki ajándékainkat. Csütörtökön reggel kikísértük őket az állomásra, és szomorú búcsút vettünk a svájciaktól. A vonat elment, de az emlékek itt maradtak, és szerintem egyikünk sem felejti azt a remek hetet, amit a svájci barátainkkal töltöttünk.

A  svájci-magyar kapcsolat  kialakulásának történetéről   Tóth Mária tanárnőt kérdeztük, aki több éve  ennek  felelőse  és egyik legfőbb szervezője. 

Mióta tart ez a kapcsolat és hogyan alakult ki?

2004. márciusában kezdődött. Akkoriban 12 karcagi diákunk, igazgatónőnk, Juhászné Zsadányi Erzsébet, igazgató helyettesnőnk: Lökiné Magdolna és én Winterthurban, ami Zürichtől 20 percre fekszik, egy evangélikus lelkész, Georg Braunschweig vendégszeretetét élveztük. Érdekelt minket a svájci oktatási rendszer és a zürichi KantiHottingen Gimnázium szívesen fogadott minket. 3 tanórán vettünk részt iskolánk diákjaival és tanáraival. Majd a zürichi tavon, csodálatos kilátásban gyönyörködve ebédelhettünk. Eközben svájci tanárnőink: Donatella Casetti és Sabine Kapeller megkérdezték tőlünk, mit szólnánk hozzá, ha működne gimnáziumaink között úgynevezett cserelátogatási kapcsolat? Természetesen igennel feleltünk. Azóta minimum két alkalommal látjuk egymást egy évben. Svájciak mindig szeptember utolsó vasárnapján érkeznek és csütörtökön hagyják el Karcagot. Mi mindig tavasszal megyünk hozzájuk Zürichbe.

Mire fektetnek hangsúlyt ezeknél a látogatásoknál?

Mivel ez tanulmányi kirándulásnak számít, így mindkét fél kötelezően részt vesz tanórákon és különböző tematikus foglalkozásokon. A projektünk fő témái: ökológia és környezetvédelem, etika, az országaink gazdasági; politikai, társadalmi és kulturális élete. Mindig törekszünk persze az újításra. Ha valami nem úgy alakul, ahogy elterveztük előre, igyekszünk kiküszöbölni azokat mással, ami biztos pontnak számít a tanórák látogatásán kívül, az a Hortobágyi Puszta megtekintése, beszélgetés kerek-asztal mellett a városunk Polgármestereivel, korábban Dr. Fazekas Sándor Úrral,jelenlegi Dobos László Úrral. Valamint Karcag és környékének hulladékgazdálkodásáról szóló beszámoló: Balajti József Úrral. Az évek során jártunk számtalan intézményben, gyárban. Interjúkat, kérdőíveket, kis előadásokat készítettünk. Sok hasznos információra szert tettünk. Ezenkívül sokat kirándultunk - és remélem fogunk is, amikre jó szívvel emlékszünk vissza.

Kustár Gergely és Kovács László