 |
| Készítette: Mészáros Gabriella 11. B |
Tavaris, szamovár, vodka. Ha már csak ezen szavakat halljuk,
egyből kitalálhatjuk, az oroszokról van szó. Javarészt nagyszüleink
történeteiből, a történelemkönyvből és az interneten terjengő különféle
képekből és videókból ismerhetjük őket, amik, valljuk be, nem mindig a legjobb
szemszögből ábrázolják őket. Következzen hát néhány tény róluk, melyek alapján
tisztább képet kaphatunk arról, milyenek is ők valójában.
4. A „bazi nagy” orosz lagzi
Szinte mindenki életének egyik legnagyobb mérföldköve,
mikor oltár elé állhat választottjával, hogy azt követően együtt töltsék el
további életüket. Ez náluk sincs másképp, az esküvő után pedig következhet is a
lakodalom, melyhez rengeteg szokás kötődik, s amely még ma is olyannyira nagy
divatnak örvend, hogy a fiatalok általában már 18-22 évesen ki is mondják a boldogító igent.
Na de mindent szép sorjában… A hagyományaik matt a lánykérésnek nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget, csupán a férfi megkérdezi a nőt, akar-e jövőbeni hitvese lenni, minden cifrázás nélkül. Igen válasz esetén a pár együtt megy el kiválasztani a jegygyűrűt, melyet kizárólagosan a vőlegény fizethet, s ezután mindketten a jobb kezükön hordják az ékszert (ha valaki a balon viseli, az azt jelenti, hogy özvegy vagy elvált, azaz a múltban házas volt, de most már nem az). Az esküvői ceremónián rendszerint nincsenek koszorúslányok, sem vőfély, viszont egy valamivel biztosan találkozhatunk: rengeteg autóval. Ugyanis, a szokás szerint minél hosszabb a templom és/vagy házasságkötő terem előtt álló, feldíszített kocsik sora, annál nagyobb a menyasszony öröme, ezért általában mindenki azzal érkezik az ünnepségre (még ha csak egy ember is ül benne). A friss házasokat az utcára lépve rozzsal, valamint búzával dobálják meg, az utána következő mulatozást elnézve pedig azt gondolhatjuk, hogy a magyar népmesékből ismert „hét országra szóló lakodalom” az ő esetükben nyer értelmet, mely, ha nem is egy hétig, de 2 napig biztosan kitart.
A pazar fogásokból mindenki annyit vesz,
amennyit akar és az is teljesen normálisnak számít, ha valaki önkívületi
állapotba kerül az italtól; mindent a vőlegény és annak családja áll. Természetesen ide is
vonatkoznak hagyományok: szerencsét hoz a jövőben a fiatalok számára, ha a menü
páratlan számú fogásból áll, és, hogy eldöntsék, ki „hordja a nadrágot” kettejük
közül, tartanak számukra egy „kenyérharapó” versenyt, amely során aki nagyobbat
képes harapni az ünnepi kenyér egy szeletéből, az vívja ki magának a címet.
5. Élet az örök fagy birodalmában
Szibéria
- a végtelen fenyvesek, törpefenyők és rénszarvasok birodalma, ahol -20 °C
tavaszias melegnek számít, hiszen a hőmérséklet nem ritkán -50
°C alá süllyed. Nekünk, európaiaknak elképzelhetetlen lenne, hogy bárki is
élhetne ilyen körülmények között, azonban akad itt néhány település, melynek lakói
megcáfolják eme felvetést.
Ilyen például Ojmjakon is: ezt az 500 fős falut a Föld leghidegebb részeként
emlegetik, ugyanis 1926-ban óta őrzi rekordját a lakott területeken valaha mért
legalacsonyabb hőmérséklet kategóriában, ami egész pontosan -71 °C volt. A
települést eredetileg rénszarvaspásztorok pihenőhelyeként tartották számon,
akik ide hajtották nyájukat az itt lévő meleg termálforrás miatt. A település
csupán egy kisbolttal és egy piaccal rendelkezik, ahol az emberek húst, illetve
halat tudnak vásárolni. Télen a nappalok mindössze 3 órahosszáig tartanak,
valamint az itt élők képtelenek szénnel és fával tüzelni otthonaikban
– ami fontos, hiszen e nélkül a hideg miatt előfordulhatna, hogy a tinta
megfagy az ember tollában.
Valikovics Anna Dóra 11.C
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése